A világbajnok olasz válogatott kapitánya hazautazásuk előtt sajtótájékoztatón állt az újságírók rendelkezésére.

- Hogyan értékeli a vasárnap esti sikert?
- Természetesen életem legszebb pillanata volt, amikor belőttük az utolsó tizenegyest. Biztos vagyok benne, hogy még hosszú időre lesz szükségem, amíg feldolgozom, mert nyertem ugyan BL-t a Juventusszal, ez minden mással összehasonlíthatatlan. Kevés szövetségi kapitány mondhatja el, hogy világbajnokságot nyert, mostantól én is közéjük tartozom.
- Mikor kezdett hinni a végső sikerben?
- Tulajdonképpen kétszer éreztem ilyet, először amikor 1-0-ra vertük Ausztráliát a nyolcaddöntőben, majd akkor, amikor 65 ezer német szurkoló előtt legyőztük a Mannschaftot.
- Úgy tűnik, az olasz bundabotrány valósággal összekovácsolta a csapatát...
- Nehéz pillanatokat éltünk át a torna előtt és alatt, de tény, hogy ez segített a csapategység kialakításában. Szerettük volna megmutatni az egész világnak, hogy az olasz futball nem csak a bundáról szól, és sikerült. Nagy kitartás kellett ahhoz, hogy megmutassuk: Olaszország focizni is tud, nem csak csalni.
- Most először nyertek meg egy büntetőpárbajt világbajnokságon...
- Tény, hogy a múltban számos meccset veszítettünk el hasonló módon, ez általában azért volt így, mert a játékosok nem mertek odaállni, hogy elvégezzék a tizenegyest. Most mindenki vállalkozott erre, és nekem kellett kiválasztanom, hogy ki menjen oda az első körben. Ez is a csapat mentális erejét bizonyítja.
- Zidane a játékosa volt a Juvéban... Mit szól a kiállításához?
- Szomorú vagyok, hogy így kellett elbúcsúznia a futballtól, mert olyan egyéniség ő, akit nem csak a futballtudás miatt csodálok. Nem értem, mi játszódhatott le a fejében...